Szerkesztő:Suto.tamas/75. szonett
Olyan vagy nekem mint a friss kenyér az életnek,
vagy mint a gyakori friss eső a puszta földnek;
a békédért engem örök háborúba vetnek,
miközben egy fösvény vágyai bőségre főnek;
és most büszkén élvezője annak ismeretlen,
a kétség és a lopás elveszi az éveit,
A legfontosabb kincs, te vagy kedves, az egyetlen,
a világ lássa tested, lelked nagy értékeit.
Csodás tekinteted az egyetlen mely eláraszt,
lassan, lassan bájos pillantásodért sóvárgok,
van öröm és van gyönyör én nem üldözök már azt,
őrzöm ami van és szívvel a többire várok,
a sóvárgás és csömör a jutalom énnekem,
mert nagyon sokat ettem de én mégis éhezem.