Szerkesztő:Suto.tamas/Óda- antik sorban
Nem hit az, hogy tanulni fogom halálom,
ifjan és lepelbe fehéren állva
néztem a csillagos égre, hogyan
ég a Magánya.
Ó kik akkor utamon álltatok, te
édes kín s az állaga fájdalom, ha
kézbe adta kelyhemet ittam, ő a
kutya halálja.
Élve égek kínok alatt le, Nesszus
és a Herkules buta átka mérgez
vízzel oltanom a tüzem el
soha se tudtam.
A sajátom, álmaim átka ordít
az Imáim hangja kialva, rémít
leszek talán valahára régi
mit csoda Főnix.
El szemek hatalmatok, óriási
az útam érzelem átkok átka
halkan álmom öl meg s te! Adj te
vissza magamnak.