Szerelmes lány

Szerelmes lány szerző: Rainer Maria Rilke, fordító: Kosztolányi Dezső

Ez ablakom itt. Lágyan
ébredtem és kevély
lengésbe vitt a vágyam.
Hol életem s az ágyam
s hol kezdődik az éj?

Úgy rémlik, ez a friss táj
én volnék, szerteszét;
áttetsző, mint a kristály,
mély, néma és setét.

A csillag millióit
fognám magamba én;
oly nagy szivem s vivódik;
el is ereszteném

Azt, kit szeretni kezdtem,
tartottam is talán.
A végzetem ─ keresztem
oly furcsán néz ma rám.

Mi is vagyok e dolgok
közt én bús elvesző,
mozgó akár a boldog
és illatos mező.

Szó, mely kiált csodásan
s fél, hogy egy hang felel,
mert sorsom az, hogy
nyom nélkül vesszek el.