Szerdán reggel

Szerdán reggel szerző: Kis János

Mindenható, kinek alkotó szavára
Új napvilág támad halandók számára,
Ki által az éji árnyékok oszlanak,
S hegy, völgy, sík számtalan szép szinnel játszanak;
Hozzád repül lelkem első gondolatja,
Midőn dicső fényét a hajnal láttatja,
S tőled kér magának s az emberi nemnek,
Nyúgalmat a szívnek s fényt az értelemnek.
Oh, valamerre hat a nap szép sugárja,
Terjedjen mindenütt tiszta öröm árja,
S hogy nagyok s kicsinyek boldogúlhassanak,
A legszebb virtusok rajtok ragyogjanak.
Az egyesség, mellyel jár a föld nyugalma,
A jóság, melly maga magának jutalma,
S mellynek az szül legszebb s főbb gyönyörűséget,
Ha titkon vidámít, ha enyhít inséget;
A bátor s igaz szív, melly nem tud kedvezni,
Mikor az ártatlant szükség védelmezni,
A józan mértéklés, mellynek balzsamától
Mind a szív mind a test vál sok nyavalyától;
A szemérem, melly fél tenni vagy képzelni
Akarmit is, a mit kellene szégyelni,
S ha véteni talál tettel vagy szólással,
Tüstént megbünteti magát pirúlással;
A serény szorgalom, melly nem szün dolgozni,
S úgy siet a közjó számára áldozni,
Hogy idők fogytáig hálákat érdemel,
S az által magának érc oszlopot emel: -
Ezek adjanak fényt kunyhó s vár számára,
Ezek álljanak őrt angyalok módjára,
Ezeket add forrón, szent atyánk, szeretnünk,
S fő dicsőségünket bennek helyheztetnünk.
Igy elenyészvén bűn s vakság éjszakája,
A föld nem lesz többé siralom hazája,
Mennyből minden szívbe lejő békességed,
S minden nyelv örömmel áld s magasztal téged.
Te vagy minden jóknak örökös forrása;
Az ész is, e fő jó, mellynek nincsen mása.
Tőled jő, az vigyen olly úton bennünket,
Mellyen minden kártól megmentsük lelkünket.