Ugrás a tartalomhoz

Szentségtörés

A Wikiforrásból
Szentségtörés
szerző: Juhász Gyula
Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 16. szám

Mint első áldozásra, aki készül,
Fehér ingében sápadtan virrasztva,
Remegve, hogy nem méltó ily malasztra,
ismét rebegve boldog menedékül:

Úgy készülődtem én az életemre
S mint az oltári ostya égi izét,
Sóváran vártam első csókja mézét
Annak, ki vár rám messze, messze, messze:

Ó szent magány, szép csönd, ó szűz nemesség,
Szivem adentje, hófehér roráte
Ó áldott angelusz, ó tiszta áve!

Ó arany, mirrha, tömjén, szép gyerekség.
Jöttek sokan... de ő soha, soha!
Ó első áldozás bűnös bora!