Szegény leány
Viskóban éldegél. Nem volt selyemruhája.
Férjhez mehetne már. De ki gondol reája?
Kis, édes arcának a földön párja nincs.
A kincs után futók nem tudják mi a kincs.
Arannyal hímezett. Napok múltak meg esték.
Kedves szemöldökét nem érte soha festék.
A nászruhát mindig csak másoknak szövé.