Szebb az asszony, ha hamis

Szebb az asszony, ha hamis
szerző: Vörösmarty Mihály

Görbő, 1823.

Szép az Asszony, szebb mint máskor,
     Ha hamisság van vele.
Láttam ilyet, s majd megvesztem,
     Szívem úgy elgyúlt bele.
Akkor apró gerjedelmek
     Tűzesitik arcait,
S titkos édes vágyodások
     Töltik el két szemeit.
Mintha semmit nem kivánna,
     Nem szeretne, úgy teszen,
Ég pedig szép arca, s szíve,
     Nyelve van csak csendesen.
Ámde hogy hevét titkolja,
     Annyival szebb és csalóbb,
Mint a nap ha eltakarja
     Félig arcát, bájolóbb.
Ezt hogy láttam, följegyeztem,
     Ezt állítom még ma is:
Szép lehet; de mindeneknél
     Szebb az asszony, ha hamis.