A lap feldolgozottságának foka

Szamárdiák

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szamárdiák
szerző: Vörösmarty Mihály

1

Rajtad ülök, Calibán, "ösmersz-e halálodat, engem?"
     Azt hitted, hogy már nem vagyok, és vigadál?
Most majd én vigadok; de te készűlj: utra menendesz!
     A Helicon vár - én rajtad ügetni fogok.

2

Meg ne botolj, mackó, botlásodat éri ütésem
     Egy, kettő, három - s hát te örökre botolsz?
A sas verjen meg! már én nem győzlek ütéssel:
     Vond le magas füledet, még az is egyre boszont.

3

"Mért ütögetsz gazdám, lásd már nem botlom utamban."
     Hogy tehenet loptál, pára te, ütlek azért.

4

"Mért bántasz gazdám, nem botlom hű lovad immár."
     Gondolatot loptál, szolga te, bántlak azért.

5

"Mért vagdalsz uram, ím nyögök, és nem botlom az úton."
     Lelkeket árúltál, bűn fia, váglak azért.

6

"Mért gyilkolsz, gazdám, fejedelmem? lám! hogy iramlom."
     A haza szent, te döféd híveit, öllek azért.

7

"Jaj nekem! elveszek ily sok ütéstől." Fogsz-e javulni?
     "Jaj nekem! elhaltam." Fogsz-e javulni? "halok!"

8

Költő vagy te is, és velem a Heliconra sovárgasz?
     Jól van! menni fogunk, én lovag, és te lovam.

9

Lelkedet add ide? nincs. Párádat? az itt van. - Elég rosz,
     Régi lopott jószág, nézd, szamaramnak adom,
Hegyre szamárló kell, és az vagy, el is hiszem ekként,
     Én lovag és te lovam, hogy Heliconra jutunk.