Szabó Dezső: Nincs menekvés

A Wikiforrásból
Szabó Dezső: Nincs menekvés
szerző: Kaffka Margit

Egy terhelt és neuraszténiás ember, egy Erdély sarkából került, modern - egy újmagyar, kultúrmagyar sorsa akart tán lenni ez a regény. S egy neuraszténia története lett, jóformán csak ez: de ennek aztán kitűnően látott, érzett, majdnem kórtani és mégis művészi rajza. A mai magyarság, a föld, a kultúra, faji létezés problémái alig vannak érintve e kis könyvben. Néhány kisvárosi alak vázlatos, de zseniális rajzát kapjuk, néhány fojtottan mély, erős hangulatot; egy beteg szenvedélyű bíró dosztojevszkiji, pompás figuráját novellisztikusan odakenve; egy mesterséges, vidékies álszerelem kínlódásait is; - de mindezt csak valami fátyolon át. S e fátyol a hős lelki baja, egy speciális, tán örökölt, semmi külsőkkel össze nem függő betegség, mely már az anyaméhben öngyilkosságra predesztinált.

A terheltség formája itt (beteges, örökölt féltékenységi hajlam) mintha kissé elstilizált volna, tapintatokokból tán (ilyesmi sejlik) került volna ide valami egyéb helyett. De ez kevéssé zavar; olyan mindegy is: alkohol, vérszomj, szerelmi mániák; - oly egyremegy e homályló lelkekben, csak ürügy tán, valami kiálló szög, melyre a végin felkötik magukat. Míg élnek, ilyen ködlő tudattal élnek, ilyen belső lelki "dunszt"-ban, a "tudat alól" felvibráló, ideges fél gondolatokkal. Még abban is egyek, hogy mindennek valami magasabb értéket, megkülönböztetőt, "művészi" természetet tulajdonítnak titkon. És mű-lelkivádjaik, révedt passzivitás, felelőtlen, gyerekes rosszaságuk, értéktelen "megindulásaik" és tétova mocskosságuk közepett is fölényesek. A "teljesebb életérzés" révén a nyárspolgár fölött érzik magukat, úri gőggel vagy ideges indolenciával nézik: - bár mindezt nem tudják pozitív értékekkel, alkotásokkal menteni vagy igazolni. Szabó Dezső hőse előkelő pátosztalansággal vonja le léte konzekvenciáit a feloldozó halálban - de ami fölmelegít iránta eközben, s amit az író igaz művészettel tud megéreztetni: az kedves, megbújó, meleg és közvetlen gyermekisége ennek a szegény léleknek.

Szabó Dezső stíljét, az ő merész és szokatlan zamatú jelzőösszetételeit nem könnyen szokja meg az ember. Eleinte ez a stílus erőltetettnek érzik, szmokkériának vagy egy alacsonyabb irodalmi fejlődésfoknak, mikor még a stílus a legfőbb az írónak; jelzők és meglepő szófűzések: minden. - De olvasván, beleszokunk, velemegyünk mégis e buján szép, képies világba, ahol "tragikus kalamajkát" táncolt a hegyek vonala; a lehelet "nagy, széles, zörgő lapokban" jön ki egy alvó öreg nő száján, s a szerelmes lány minden szava "alázatos megtárulás" a vőlegény felé. Igen, hisz ezek a sűrű képek vad, beteg, forszírozott szépségükkel, mintha a regényhős lelkéből áradnának felénk - aki úgy érzi, hogy a föld terményeivel "magába ette" mindenféle dolgok, növények és állatok lelkét "egy egész vad, változatos lélekbozót"-ot. S aki ezt a fülledt és súlyos testi életét néha mégis úgy el tudja hagyni, "végtelen elnyúlásban, mint egy langyos esőt; belékábulni az örökös levésbe, velesodródni az életpatakokkal, egyéntelenül minden lenni". És e felelőtlen, akarattalan, boldog homályú létben egyszerre megint oly beteg intenzitással érzi magát, hogy legbensőbb gesztusait, szavait is csak komédiának "játszott játék"-nak érzi, melyre "le fog gördülni a függöny".

Mint egységes és kitűnő lelki rajz - a regény tán mégis e különös, egyéni és végig egységes stílus által művészi. A szűkös mese vezetésében már sok dilettantizmus van, nyugtalan elnagyolások, gyöngéi egy érdekes és igazi talentumnak. A regénynek nevezett hosszú novellát azzal az érzéssel teszi le az ember, hogy nem egészen méltó és teljes, becsületes erőfeszítése annak az írói tehetségnek, mely mégis épp ezen a könyvén át nyilvánul félreösmerhetetlenül. Érzésünk soká nem szabadul a könyv hatása alól, de annál inkább várjuk és követeljük az előszóban ígért, másik, igazi regényt, mely "külső tetteiben" is mutassa az embert, "felzsúfolt erői roppant hódításaiban" - amelynek ez a "halott útjában állt", le kellett számolnia vele az írónak előbb.

A könyv az Ungvári könyvnyomda kiadása.