Szőlőhegyek téli csöndje

A Wikiforrásból
Szőlőhegyek téli csöndje
szerző: Bányai Kornél
Nyugat 1927. 2. szám

Csöndes csatatér a föld, sugarakat bénító halál
vigyáz vén csőszként hajlokok homályos ablakából.
Fák csontjain öreg levél zörög s roppant győzelmi zászló
hegyormok ezüst lobogása távol.

Kár volt a harc, pezsgő nyarak derűje, mi elvonult,
kék boltok alatt szivek és lombok ujjongó muzsikája,
károgják éhes csőrrel este árnyai: a varjak és suhogva
hullnak halálos fellegként a tájra.

Rögbe szívódtak a harcosok s csak álom volt talán,
hogy egykor itt virultak s bátran tusáztak a téllel.
Elomló testüket gyümölcsös ősz takarja csöndesen
hervadt szirmokkal, sápadt falevéllel.

A béke egyszínű világa: fehér pázsitok és lombok
remegnek nyár emlékein, kék derengés szivárog.
Szívünkben s hantok alatt mélyen nyugosznak a pipacsok
s a halovány ajkú szőlővirágok.