Szózat (Komjáthy Jenő)
| Szózat szerző: Komjáthy Jenő |
Testvéreim! Romboljuk össze
A múlt sötét, nagy házait!
A fülledt börtönök lakóit
Hadd járja át új, tiszta hit!
Ami utánzott; léha, bárgyú,
Görnyedt, kislelkű és pulya,
Mi nem buzog az őserőből,
Azzal nem lépünk alkura.
Szentté emelt undok hazugság,
Holt kéz emelte durva jog,
Ha mi büszkén előre rontunk,
Tudom, előttünk bukni fog.
Tudom, előttünk meg nem állhat
A földön semmi hatalom,
Szétoszlanak a síri rémek,
Csak küzdjünk bátran, szilajon!
Előre, ifjak! Dúljuk össze
A múltnak minden rejtekét,
Kigyóitól az alvilágnak
Tisztítsuk meg a földtekét!
Bár ellenünk a durva fegyvert
Szorítja görcsös jobbotok,
Nem győz, nem győzhet a hazugság,
Hiába máglya, orgyilok!
Mert milliók lépnek nyomunkba,
Az eszme méhe szapora,
Az igaz Isten népe ellen
Nem győzhet Ármány tábora.
Föl társaim! Munkára népek!
És föl, ti költők, dalra föl!
Szivünkből egymást lelkesítve
A szózat mint egy láva tör.
Hisz, összefogva célt kell érnünk!
A jelszavunk: Testvériség!
S a tiszta, ős talajba tesszük
Az új világ alapkövét.
Mert új világ: új hit, új állam,
Új hon, új élet kell nekünk,
Új gyönyörök, új fény, új eszmék,
Mindent újból kell kezdenünk.
És föl, az égig fölemeljük
Testvériség szent csarnokát;
És karba kar és szív a szíven,
S mindeneket egy Ész fog át.
És nem zavar meg senki minket,
Hiszen velünk az Isten is!
Nem imádunk mi írigy istent,
Szivünk dicsőbb Eszménybe hisz.
Föl társaim! Munkára népek!
És föl, ti költők, dalra föl!
Szivünkből egymást lelkesítve
A szózat mint egy láva tör.