Szívem krónikája

Szívem krónikája szerző: Kis János

   Elsőben Trézsi kék szeme
S hajának szőke kelleme
Igézte szivemet magához;
Két hónapig uralkodott,
Akkor fénye alkonyodott,
S hajoltam barna Zsuzsikához.

   Ettől is hamar elrabolt
Luiz, a ki kész csuda volt
Elméje s képe szépségével,
Esztendeig tartott fogva
Míg Nina nem jött ragyogva
Győzni termett tekintetével.

   Mosolygott ekkor a föld s ég
S talán most is szorítna még
A szép Nina édes igája;
De felnyitotta szememet
S elvette részegségemet
A hizelkedők tarka nyája.

   Nina után a tronussal
Kati s Erzse hason jussal
Naponként cserélkezve birtak,
S hogy e szép pár ugy meg tuda
Együtt férni, ollyan csuda,
Millyenről még költők sem irtak.

   Rólok a deli termetü
De tyrannus természetü
Rózsára szállott a dicsőség,
A ki sujtott kegyetlenül,
De megbukott véletlenül:
Ilonáé lett az elsőség.

   Ilona, ez a remek miv,
E tiszta erkölcs, s jámbor sziv!
Ez az istennék földi képe
Imádtatott bálványom volt
S tovább lett volna, de megholt.
S helyébe víg Mariska lépe.

   Mariska víg volt szüntelen,
Azt gondolá szükségtelen
A szépnek a fortély bűbája;
De a vigyázatlan mint jár!
Kifurta húsz nap mulva már
Dorisnak ravasz praktikája.

   A legszebb ész sugárait
S két fekete szem nyilait
Vica mind addig lövöldözte,
Mig Doris régi jusait
Elnyerte s száz fortélyait
Egy boldog órában meggyőzte.

   Ekkor egy vad rebellio
S uj módi revolutio
Királynémmá egy szobalányt tett.
De durván szőtt hállójától
S törvénytelen hatalmától
Az unalom hamar megmentett.

   Sok volt immár a szolgaság,
S azt gondolám: szép uraság,
Szivemnek függetlennek lenni,
S kezdék szilaj kény szárnyain
Buja hetaerák nyomain
Zabola nélkül széllel menni.

   De kábulás részegeket,
S csömör feslett éltüeket
Közel nyomban szokott követni:
Lakoltam rettenetesen
S kellett viszont hűségesen
Sorban, mint az előtt szeretni.

   Szeretőim kellemiről
S pompájok sok nemeiről
Fog a legkésőbb nyom beszélni:
A sok arany s ezüst szerek
Gyürük gyöngyök s más fegyverek
Becsét az fogja megitélni.

   Arról hallgatnom okosság
Mit mivelt a fortélyosság
Szép zultánnéim udvarában:
Az illy titkot kicsaholó
Ollyan, mint felségáruló
S helyt érdemel Munkács várában.

   Ha ki fürkész ujságokat,
Találhat itt sok dolgokat
Mikért kapós leszen munkája,
Melly bár mindent dióba tesz,
Több kötetekből álló lesz
Mint Mátyus Diaeteticája.

   Itt elvégződik krónikám
S néked ajánlom Klárikám
Azzal a szives óhajtással,
Hogy te, ki most birsz, gyöngyalak,
Soká birj s fel ne váltsalak
Mig csak tudok szeretni, mással.