Szépség mezőin
| Szépség mezőin szerző: Bányai Kornél |
Akácvirágos, nagy mezők ezek
zsíros göröngyök, trágyás új rögök.
Magokba rejti nyár örök tüzét,
itt élet gőzölög!
Hajnal lányos kezével integet
megreszkető, kékívű dombon át.
A földből élet küld a nap felé
pacsirtás harsonát.
Már búza dől vasszörnyek torkain,
gyümölcs gurul éneklő halmokon.
Tüzektől terhes, nagy kohó az ég,
az arc naptól korom.
Érett lányok bokáin ég a nap
(itt mindenkit szerelmes láz hevít).
Nap csókolgatja ember bánatát,
sok régi könnyeit.
Lilás göröngyökön egy lendület,
egy rögbe túr a gép köröskörül.
Felhők suhannak, muzsikál a vas,
hantokra fény röpül.
Emberrel együtt lélegzik a föld -
nem jár parasztot nyúzni büszke úr.
Embert ölelve simul szerteszét
a fénnyel tört azur.
Ragyogva égbe tör tarló s a rét
(napos rónán didergő délibáb)
Szépség mezőin földre omlanak
csodás harmóniák.