Szép március
szerző: Móra László
Szép március volt... A hamu alatt
Éledt a tűz és régi vágyakat
Dajkált a márciusi ébredés.
Kinőtt Széchenyi szép vetése
S jeget, bilincset feltört egymaga:
Petőfi Sándor Nemzeti dala.
Esküt kiáltött agg és fiatal.
Szabad viharként szállt a diadal,
S a büszke láng az Égig fölcsapott,
Nevelve nékünk sok-sok csillagot.
Hazánk fölött bár új kor tántorog,
Az ifjak, hősök, Gábor Áronok
Behintik szívünk hűség selymivel
S a hű szív őket nem felejti el!
Tavaszt ha hoz a márciusi szél:
Hitünk őbennük mindig újra él!
A dermedt föld, ha béklyókat levet
És szerteszór sok újhold életet.
Rügyet, virágot, bogarat, füvet:
Csodát termett az áldott lendület!
Az emberszívben is mozdul a vér
S az elhalkult hit benne újra él!
Szép március! Te tettek hajnala,
Feltámadásnak küldött angyala,
Szétvert magyarnak fogd meg a kezét
És tedd szabaddá bekötött szemét,
Hogy tisztáin lássa azt a sok sebet,
Amit testére maga égetett.
Mert látni, látni kell nekünk,
Hogy más nevet, amíg mi könnyezünk.
Szép március! Te bölcsőt ringató,
Eget vetítő, kéklő tiszta tó,
Kiáltsd világnak, hogy a vert magyar
Valamit hisz és valamit akar...
Fúvass toborzót! Igy hívd a hadat:
„Gyülekezés a nagy kereszt alatt!
Nem kell más fegyver, csak a szívetek
S egymásban, Égben mindig higyjetek!"
Szép március! Te bölcsőt ringató,
Virágnak, fának üde színt adó:
A napsugárból hidat verj nekünk...
Zászlónk kibontva. Hívj csak és megyünk!
Kavargass orkánt! Hozd az új szelet!
Haragod légyen hangos üzenet:
Kereszttel kézben együtt a magyar
S világra szóló ünnepet akar!