Szép Ilona
| Szép Ilona szerző: Népballada |
A csudahalott
"Anyám, anyám, édesanyám,
Meg kell haljak Ilonáért,
Ilonának szépségiért,
S az ő karcsú derekáért."
"Magad, fiam, Molnár Bálint,
Meg ne halj te Ilonáért,
Ilonának szépségiért
S az ő karcsú derekáért!
Csináltassunk ezüstmalmat!
Idegyűlnek szép éfiak,
Ide gyűlnek szép éfiak,
Köztük leszen Szép Ilona."
Csináltattak ezüstmalmat:
Odagyűltek szép éfiak,
Odagyűltek szép éfiak,
Hát nincs köztük Szép Ilona!
"Anyám, anyám, édesanyám.
Meg kell haljak Ilonáért,
Ilonának szépségiért,
S az ő karcsú derekáért!
"Magad, fiam, Molnár Bálint,
Meg ne halj te Ilonáért,
Ilonának szépségiért
S az ő karcsú derekáért!
Csináltassunk rézből malmat!
Odagyűlnek szép éfiak,
Odagyűlnek szép éfiak,
Köztük leszen Szép Ilona!"
Csináltattak ők rézmalmat,
Odagyűltek szép éfiak,
Odagyűltek szép éfiak:
Hát nincs köztük Szép Ilona!
Anyám, anyám, édesanyám,
Meg kell haljak Ilonáért,
Ilonának szépségiért,
S az ő karcsú derekáért!"
"Magad, fiam, Molnár Bálint,
Meg ne halj te Ilonáért,
Ilonának szépségiért,
S az ő karcsú derekáért!
Csináltassunk arangy malmat!
Odagyűlnek szép éfiak,
Odagyűlnek szép éfiak,
Köztük leszen Szép Ilona!"
Csináltattak arangy malmat,
Odagyűltek szép éfiak,
Odagyűltek szép éfiak:
Hát nincs köztük Szép Ilona!
"Anyám, anyám, édesanyám,
Meg kell haljak Ilonáért,
Ilonának szépségiért,
S az ő karcsú derekáért!"
"Magad, fiam, Molnár Bálint,
Meg ne halj te Ilonáért,
Ilonának szépségiért
S az ő karcsú derekáért!
Tedd csak hótté te magadat,
Húzassuk meg nagyharangat!
Nem jött el ő csudájára,
Bár eljő az halálára."
Hótté es tevé ő magát:
Nagyharangot meghúzatták,
Ki es szeke Szép Ilona,
Kérdi vala egy szomszédját.
Kérdi: kinek harangoznak?
Mondá neki a szomszédja:
"Meghótt, meghótt Molnár Bálint,
Neki, neki harangoznak."
Bé es mene Szép Ilona,
Sírva mondá az anyjának:
"Sírva kérlek, édesanyám,
Nem csaptál el csudájára,
Nem csaptál el csudájára,
Csapjál bár most halálára!"
"Nem mene, nem mene, Szép
Ilona."
Sírva még kéré az anyját:
"Anyám, anyám, édesanyám,
Nem csapott el csudájára,
Engedjen bár halálára!"
"Na, hát szaladj Szép Ilona!"
Fődig gyászba felöltöze,
Mind a szél, úgy elröpüle,
Mondja Bálintnak az anyja:
"Fiam, most jő Szép Ilona!"
Álljon szemed pillantólag,
Szájad álljon kacagólag,
Lábad álljon uglandólag,
Kezed álljon ölelőleg!
Kezed álljon ölelőleg,
Mert lépik be Szép Ilona!"
Bé es mene, ráborula,
Mind az eső, úgy sirassa:
"Tudva, tudtam, Molnár Bálint,
Csinálsz csudát, hogy én jöjjek.
Nem engedett édesanyám,
Nem lehetett én eljöjjek."
Fel is szöke Molnár Bálint,
Megölelé, megcsókolá.
Mondá neki: "Szép Ilona,
Nem menc innen többet haza.
Nem menc innen többet haza,
Mert nem vagyok én meghalva,
Csak azért vót: elkapjalak,
Nem menc innen többet haza!"
Sírva mondá Szép Ilona:
"Engedj ingem , Molnár Bálint,
Mert nagyon rossz az én anyám!"
"Nem menc, nem menc, Szép Ilona!"
Hakarmit csinálhat anyád,
Tyár ha éppen elhasad es:
Nem menc innen többet haza!"
Úgy örvende Molnár Bálint.
Úgy nézte, mint egy virágszált,
Nem hitte, hogy Szép Ilona,
Gyakran-gyakran kérdezgette:
"Itt vagy magad, Szép Ilona?"