Szász Károly és Illésy György Béranger-fordításai

Szász Károly és Illésy György Béranger-fordításai szerző: Arany János

A kritika első megjelentetése: Szépirodalmi Figyelő 1861. I. évfolyam, 206. lap, aláírás nélkül.^[1]

BÉRANGER DALAI. Magyarítják (miért nem fordítják?) Szász Károly, Illésy György és mások. Első füzet. Debreczen. Csáthy Lajos és Társa bizománya. 1860.

Régen akarunk szólni e füzetkéről, de minthogy frissiben nem lehetett, jobbnak gondolok bevárni a következőt s összefoglalni ezzel. Azonban a második füzetnek még mind semmi nesze; mondjuk el tehát a meglevőre pár szóban észrevételünket. Tartalma Szász K. fordításában 12, Illéssyében 15 költemény, átellenbe nyomott franczia szöveggel; a mások itt még nincsenek képviselve. Mindegyik fordító darabjai közül sajtó útján már több fordúlt meg a közönség előtt. Szász, úgy látszik, a komolyabb chanson-ok felé hajol, míg Illéssy inkább a vidor neműeken kap. Amannak fordításai hívebbek az eredetihez, s a tárgyhoz illően magasabb stílben tartvák, de nyelvök itt-ott nehézkes, sok helyen nemcsak a kereszt-rímelést, de az eredetinek stropha-szerkezetét sem bírják meg, sőt van példa rá, hogy a megfelelő versszakok illető sorai sem vágnak össze, mint a „Sok szerelem” czíműben (15. l.), melynek első versszaka így kezdődik:

Bármit beszél a bölcseség: nagyon bánt
A gazdagságnak vágya engemet! —

s a második stropha így felel rá:

Ha Adélt dicsőitni a dal
Hatalmát bírnák ajkaim —

mi annál visszatetszőbb, minél inkább megszoktuk e chansonokat egy-egy nem ismert, de lelkünkben zengő melódiára olvasni. Illésy fordítása ellenben nem mindig törekszik szóhűségre, el-elmos egy-egy finom vonást az eredetiből, de könnyebben foly, néha a formát még rövidíti is (legalább az eredeti néma e-jeivel) mégis használ keresztrímet, noha rímei megint alább állnak társa rímeinél, könyű magyarsága néha torzít az eredeti finomságán, például „Jó Mihály” kezdete (29. l.):

Aux gens atrabilaires Pour exemple donné, En un temps de misères Roger Bontemps est né.

│ │ │ │

Nyomorúlt siralmak völgye Savanyúpofás világ: Mintaképül im elődbe Adta a sors Jó Mihályt.

ez mehet a Komlóban, de nem Béranger stílje. Az utópiai királyban (Le roi d’Yvetot), mely a sikerűltebbek közé tartozik, a code nem kiséret, hanem törvénykönyv (codex) s a cabaret „vendéglő”-vé finomítva nem teszi azt a hatást, a mit az eredetiben. Hanem elég. Béranger fordítása nehéz: fordítók sem adhatják vissza az eredetinek rhythmusát, könnyedségét, finomságát, de látszik e füzetből is, hogy a lehetőségig iparkodtak megoldani nagy feladatukat. Gáncsolni könnyű: csinálni ugyancsak nehéz. Probatum est.

Megjegyzés

1. A kiadás szerkesztőjének, Arany Lászlónak közlése.