Sylvia Plath levele
Eloldódva, bódultan,
mióta ődöngök itt, közönyös
árny oldalán szorongva, nem
tudom miért a hibbant illatok közé,
miféle renddé rongyolódott,
milyen mocsokkal púderez a szél,
s a védtelen azonosíthatóval is mi lesz,
ha rezzenetlen arccal, hűvös, steril
tárgyak mentőövébe csúsztatva, elereszt
az egyetlen, még hozzám tartozó,
s rángatózó, epilepsziás fehérbe lök;
közönyös hasonmás oldalán szorongva
nem tudom miért, mióta, anyu.
Licenc Creative Commons (magyarul)