„Nem, nem, soha!” változatai közötti eltérés

A Wikiforrásból
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Gubbubu (vitalap | szerkesztései)
vissza Zlajos változatára
1. sor: 1. sor:
{{fej
{{fej
| szerző =József Attila
| fordító =
| cím =Nem, nem, soha!
| szakasz ={{fej
| szerző =József Attila
| szerző =József Attila
| fordító =
| fordító =
10. sor: 6. sor:
| előző =
| előző =
| következő =
| következő =
| kulcs = Nemnemsoha
| megjegyzés =Írta 1922-ben. A vers 1945 és 1989 között nem jelenhetett meg, a költő összes műveit tartalmazó kiadások is csak említést tettek rá a legjobb esetben.
}}

<poem>
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
{{fej
| szerző =József Attila
| fordító =
| cím =Nem, nem, soha!
| szakasz =
| előző =
| következő =
| kulcs = Nemnemsoha
| megjegyzés =Írta 1922-ben. A vers 1945 és 1989 között nem jelenhetett meg, a költő összes műveit tartalmazó kiadások is csak említést tettek rá a legjobb esetben.
}}

<poem>
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
</poem>
(1922. első fele)
[[Kategória:Versek]]

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
</poem>
(1922. első fele)
[[Kategória:Versek]]

| előző =
| következő ={{fej
| szerző =József Attila
| fordító =
| cím =Nem, nem, soha!
| szakasz =
| előző =
| következő =
| kulcs = Nemnemsoha
| megjegyzés =Írta 1922-ben. A vers 1945 és 1989 között nem jelenhetett meg, a költő összes műveit tartalmazó kiadások is csak említést tettek rá a legjobb esetben.
}}

<poem>
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:{{fej
| szerző =József Attila
| fordító =
| cím =Nem, nem, soha!
| szakasz =
| előző =
| következő =
| kulcs = Nemnemsoha
| megjegyzés =Írta 1922-ben. A vers 1945 és 1989 között nem jelenhetett meg, a költő összes műveit tartalmazó kiadások is csak említést tettek rá a legjobb esetben.
}}

<poem>
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
{{fej
| szerző =József Attila
| fordító =
| cím =Nem, nem, soha!
| szakasz =
| előző =
| következő =
| kulcs = Nemnemsoha
| megjegyzés =Írta 1922-ben. A vers 1945 és 1989 között nem jelenhetett meg, a költő összes műveit tartalmazó kiadások is csak említést tettek rá a legjobb esetben.
}}

<poem>
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
</poem>
(1922. első fele)
[[Kategória:Versek]]

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
</poem>
(1922. első fele)
[[Kategória:Versek]]

Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
</poem>
(1922. első fele)
[[Kategória:Versek]]

| kulcs = Nemnemsoha
| kulcs = Nemnemsoha
| megjegyzés =Írta 1922-ben. A vers 1945 és 1989 között nem jelenhetett meg, a költő összes műveit tartalmazó kiadások is csak említést tettek rá a legjobb esetben.
| megjegyzés =Írta 1922-ben. A vers 1945 és 1989 között nem jelenhetett meg, a költő összes műveit tartalmazó kiadások is csak említést tettek rá a legjobb esetben.

A lap 2011. február 11., 11:24-kori változata

Nem, nem, soha!
szerző: József Attila
Írta 1922-ben. A vers 1945 és 1989 között nem jelenhetett meg, a költő összes műveit tartalmazó kiadások is csak említést tettek rá a legjobb esetben.

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

(1922. első fele)