Sors (Gárdonyi Géza)

A Wikiforrásból
Sors
szerző: Gárdonyi Géza

Év év után nagy tengerbe hullt
amelynek neve Fekete mint,
Az élet útja egyre rövidül
Járok rajt búsan, egyedül.
Ma még a sors kísér virágos ággal
holnap talán már halotti fáklyával.