Ugrás a tartalomhoz

Skála

A Wikiforrásból
Skála
szerző: Kosztolányi Dezső
1914

Őszi éjjel
a nők ágya,
mint a vér.

Vágynak ők is,
árva lelkek,
a napér.

Lámpa füstöl
hosszú füsttel
olykoron.

Hull az ágyra
fekete hó,
a korom.

Künn az ajtó,
bús sóhajtó,
nyekereg.

Tompa hangon
rí a gangon
egy gyerek.

Ülnek-ülnek
az ágyaknál
csendesen,

gondolkoznak
régi, rút
emlékeken.

Egy se tudja,
hogy mi bántja,
mit akar?

Kóc a fésűn,
a fejükben
zűrzavar.

Forró ujjuk,
mely sok férfit,
szívet ölt,

most fázósan,
fényes tűvel
inget ölt.

A gavallér –
aranytallér
hova ment?

Porlad ő is,
mint a szívük
odalent.

Hervadt ajkuk
csókos álmot
sírva kér.

Őszi éjjel
a nők ágya,
mint a vér.