Sirvers (Vörösmarty Mihály)

Sirvers
szerző: Vörösmarty Mihály

1837 eleje

Egy özvegy, boldog mint nő és mint anya egykor,
     Mig e szép neveket sorsa viselni hagyá,
Keble kihalt örömét e kőnek alája temette,
     Jó férje s szeretett magzata hamvaiban. ─
Eltemeté bennök, mit az élet nyujthata édest,
     És örökös gyásznak fellege szálla reá.
Sorsa sötétségén csak a hit fáklyája dereng, mely
     Túl a síron igér majdani egyesülést.