Singi úr magyarsága
szerző: Czuczor Gergely
Tekintetes Singi eredeti egy kép,
Gyakran szól, beszéde holott bizony nem szép,
Mint hariskiáltás a tiszta buzából
Parlag nyelve kirí a grammatikából,
Az ármányos pedig tősgyökeres magyar,
Hja! De ha a ténsúr tanulni nem akar.
Ki mint úrfi hallott magyar szót fonókban,
Kukoricafosztó ősi mulatókban,
S édes ura atyja hajduja oldalán,
Mit törje ő fejét Révai nyelvtanán?
Kitekeri nyakát sok ép magyar szónak,
Folyót, golyót mondja fojónak, gojónak,
A mell őneki mejj, és a helyes hejes,
Öve sejem, s kardja hüveje pikkejes,
Midőn jónak látja, más szekerét tojja
A nemes urakot karojja, csókojja,
Mit egyszer elmulaszt, másszor kipótujja,
Aztotat rosszajja, eztetet pártujja.
Ő minden gyülésre levéllel hivődik,
S fájdujja, ha szava nem hallgattatódik.
Mert vílemínyit ő elmondja nyomossan,
De szónyi nem szeret úgy új módiassan.
Különben íl is hal a nemzeti nyelvír,
A rossz magyar, mondván, egy fakohát sem ír.
Megkövetjük teéns A.B.C. urakat,
Kiknek hébe korba szólni kedvök fakad,
És X. Z. jegyzőket instáljuk is nagyon,
Ne tegyenek csúfot a magyar nyelvtanon,
Tekintetes Singit hogy ne utánozzák.
S a magyar szót, mint ő, el ne fuserozzák.