Sebes felhő

A Wikiforrásból
Sebes felhő
szerző: Tisza Domokos

Sebes felhő, hát még meg sem állasz,
Mondd meg, kérlek, vajon honnan szállasz,
Hozsz-e nekem könyűt szép szeméből,
Hő sohajtást forró kebeléből?

Vajha lennék sebes szárnyu felleg!
Leszállanék kedves rózsám mellett.
Felvenném én puha vállaimra,
Elringatnám rengő karjaimba.

Felragadnám a csillagos égbe,
Véghetetlen csodás messziségbe,
És a napnak tüzes sugaránál
Szétomlanám könyekben lábánál.