Sötét árnyék

Sötét árnyék
szerző: Vargha Gyula

1912

Közelg a végzet; hallom zúgni szárnyát,
A romlás réme űl azon.
Lelkemben én, hazám, bukásod árnyát
Már negyven éve hordozom.

Ez vonta gyászba ifjuságomat,
Végighuzódott életem nyarán,
Kisért, reám borult, hozzám tapadt,
Elűzni bárhogy akarám.

Olykor feledni kezdtem. Biztatón
Föl-fölcsillámlott a szines remény
– Tünő sugár sötét, ködülte tón – –
Meg elborult s hangzik folyvást felém:

Álmok szegény, szegény bolondja, te,
Ne álmodozzál nagy, dicső hazárul;
Néped halott. Története,
Mint egy koporsó, szomorún bezárul.