Sólyom vitéz szeretője
| Sólyom vitéz szeretője szerző: Tóth Endre |
I.
Benn a görög, künn a magyar
Belegrádi várnál;
Felleg a nyil, zápor a kő,
Melly iminnen átjár. –
Hej Salamon! seregednek
Széles az az árok. –
Majd betöltik görög, arab,
Besenyő – bolgárok. –
S Bátor Opos íjja vijja
Kapuját a várnak;
Harmadik hó se vet véget
A kemény csatának.
Bors, az erős, döngeti a
Réstörőt a falba;
Esküszik, hogy ha nem élve,
De bemegyen halva!
S kirohan a vitéz őrség
Vad erővel váltig…
Zuhog a bárd, reng a gerely,
Görög, arab tágít.
Hős Nikétász görög vezért
László herczeg hajtja…
Dárda robban… arany ünge
Összecsörren rajta.
Sólyom vitéz parittyája
Füttyen a seregre…
Szeretője adogatja
A vitéz kezekbe.
Géza herczeg a riadalt
Vár falára fujja…
Akkor kiront besnyő Kazar
Uj erővel, ujra!
S fordul a had… tántorog a
Tábor arra erre…
Az a várba liheg vissza,
Ez pihenő helyre.
II.
„Csöndes az éj, holdas az éj
Duna Száva csillog belé;
Pihen a zaj, nyugszik a had,
Isten hozzád, Sólyom hadnagy!
„Drága harcz ez, hosszu ostrom;
Seregünknek fele is rom.
Jobbja, nagyja és kisebbje
S te is, édes, vérző sebbe!
„Isten hozzád! Éjjel holnap,
Ott hol Belgrád legbomoltabb –
Lángok verik föl az eget – –
Isten veled! Isten veled!!’”
S vizre libben a kis sajka,
Puha fehér kis kéz hajtja
S el-elmarad evezője…
Ott megy Sólyom szeretője! –
Magas a vár; alig alig,
De a habzaj csak fölhallik…
S szürke falán barna fejek
Alá-alá tekintenek…
S pisszen az őr… s még egy csolnak
Suhan hátán a folyónak…
– Rab madárka menj előre! –
Szegény Sólyom szeretője!!
III.
Jó Nikétász! már a pohár csordul,
Ne olly sokat szerelembül, borbul! –
Csak egy csöppet még… és ezt a csókot…
S deli szűzön, magyar lányon
Forró hosszat csókolt.
Hej Nikétász! sok az álom s mámor,
Várad alatt setétlik a tábor! –
Csak egy perczet szunnyadok még keblén…
Sólyom vitéz szeretője
Óvakodva felkél.
Hős Nikétász! ég a város, ébredj!
Görög, arab a résekre széledj!!
Döng a várfal, reng a rongált bástya…
Belegrádi vitéz őrség
Ott esik rakásra.
Eget érnek a csapkodó lángok,
Sólyom vitéz a bástyákra hágott
S nyomdokában számos ezer hátul – –
Sólyom vitéz szeretője
Kiválik a lángbul…
Fényes a láng, sápadt az arcz nála,
Szép hajadon ne fuss a világra!
Pendül az íj… nyil süvölt utánad…
Gyenge tested hanyatt hullva
Esik a vad lángnak!
„Isten veled, drága Sólyom, hivem!”
S láng borul el a szerető szíven.
Hull a görög, véres a hab árja…
Győzelemmel néz a reggel
A hon zászlajára.