Sóhaj (Kiss József)

Sóhaj
szerző: Kiss József

1846

A hosszú, kínos éjszakáknak
Majd egyszer csak végük szakad,
Nem gyötri testem álmatlanság,
Nem bántja lelkem gondolat.
 
A képzelet lángja kialszik,
Nem hint többé káprázatot,
És jégközöny száll e szívre, mely
Szeretetért koldulgatott.
 
S a bolygó zsidó kósza útja
Elvész a semmiség előtt ─
Álmatlan álom, bontsd ki fátylad
S borítsd reám mint szemfödőt!