Sírversek (Vörösmarty Mihály)

A Wikiforrásból
Sírversek
szerző: Vörösmarty Mihály

   Nő s anya
1

Emléket kérek síromba leszállva, s ez emlék
     Férjem s gyermekeim szívbeli gyásza legyen.

2

Hű nőért a férj, az anyáért gyermekek, a jó
     Testvérért a család búnak eredve zokog.
Őt a halál keze érinté, s az előle futónak
     Nem maradott más, mint e könyöretlen öböl.

3

Későn, vajha minél későbben lássalak ismét,
     Kiktől válnom a sír néma parancsa idéz,
És ne legyen rövid életemért bánattok emésztő;
     Emlékezni reám hű szeretetnek, elég.

1842. december 11. előtt

   Kis gyermek

4

Játszám s meghaltam; játékim folytatom égben:
     Nem lehet isten előtt játszva örűlni tilos.

5

Kettévált a család; én mentem ölelni a holtat:
     Nem lehetett egyedűl hagynom az édes anyát:

6

A sírnak szentsége föd itt bú és bajok ellen:
     Éltél volna soká, nem volna biztos e sors.

1842. november 6. előtt