Sétalovaglás

A Wikiforrásból
Sétalovaglás
szerző: Garay János

Van öröm a világon,
Sokféle s számtalan;
Az urfinak lovával
Új és új kedve van!

Rajongva tapsol a nép
Merész szökésinek,
Virágos ablakokból
Kísérik szép szemek.

Mi boldog ő, mig itt benn
Gondokban ülök én,
Kis házi bajaimba
Hazáméit szővén.

Egyszerre kis fiacskám
Baltérdemen terem,
Pajkoska kis kezével
Megfogja két kezem;

S vágtatva nyargalózunk,
Szállunk és szökkenünk;
Az úrfi büszke ménje
Nem tenne fel velünk.

Gondjaim hová levének,
Szerette magzatom?
Hagyd járjon a nagyságos
Mindennap új lovon.

Hagyd nézze őt csodálva
A kandi, balga nép,
Intsen felé kacérul
Tetszést ezernyi szép:

Nekünk anyád könyűje,
Mellyel titkon kísér,
Egész világ zajával
S tetszésével fölér.