Sétáló nő nyáron az utcán
Mondd, látod-e a drága nőt, a boldog,
lassú sétára induló koboldot?
Az utca sarkán nyilván majd fogadja
sok régen eltűnt, hajdani lovagja.
Fölötte játszi bájjal a napernyő
s ő váltakozva pajzán és merengő:
most árnyba bújik, mert a gyors verőfény
egyszerre sérti és mégis merő fény.