Románc

Románc
szerző: Komjáthy Jenő

Az édes lány nem alhatik,
Selyemhabon virág-ladik,

Mit egy tündér lehellete
Álom-vihar közé vete.

Sóhaja nárcisz illata,
De lázban ég most ajaka,

És lázban égő ajkain
Villan az üdv, villan a kín.

Reá gondol s ölelni vágy, -
Mi szép s mi nagy a szűzi vágy!

A sas szemek, acél izom...
Az ifju, az szép volt bizony!

Gyönyör cikázik rajta át,
Mig álmodik s a mennybe lát.

... Most összedobban szívetek,
Tiéd piheg, zihál, remeg.

Hogy az csak árnyék: nem tudod,
Egész világ veled forog.

Megosztod híven búbaját
Mint feleség, kedves, barát;

Halvány szinét elcsókolod,
S ugy ápolod, vigasztalod.

                   *

Künn zúg az orkán rémesen:
Ott egy foszlány... itt a tetem.

Nap az égen vérszínbe jár:
Gyilkos szelek... gyilkos sugár!