A lap feldolgozottságának foka

Rokka-nóta

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rokka-nóta
szerző: Adolphe Retté, fordító: Juhász Gyula
(Juhász Gyula, 1909)

Víg rokka-nótától hangos a szála,
Mi asszonyunk s kilenc nővéri fonnak,
A téli kastélyban klastrom homálya,
A csarnok fáklyái vígan lobognak.

Tavaszi trillák a havat gúnyolják,
Víg rokka-nóták körbe-körbe szólnak,
— „Mi uraink a világ útját róják,
Kit Szerelem véd, azzal ki dacolhat?”

— Hölgyek, ez balga bízás,
A vész varjúi már fejükre léptek,
Egy nap a másnak sírt ás,
Már halottak a keresztes vitézek!

— Mi asszonyunk magában fon a várban,
Nővérei a néma cinteremben,
Szép szemfedő havas hajuk az árnyban,
Mi asszonyunk is alszik már csendben.

— Vigyázz, vigyázz, ó, álmodó fonó!
A pitvaron siránkozik a szél ma,
Ez éjszakán a fáklya lobbanó,
S a holtakon a hold fakó karéja.
 
Mint rossz gyerek, szűköl szava a szélnek,
Mind halottak a keresztes vitézek!