Riadó
szerző: Komjáthy Jenő
Eltörlöm a bűnök
Bánatteli poklát,
Szivembe e lángot
Az Istenek olták.
Földúlom a régi
Rozoga világot,
A baromi sárkány
Fejeire hágok.
Inába szakadtan
Hadd hulljon a porba
A vétek, az átok
A földre tiporva!
Hadd hulljon a porba
Minden körülöttem,
Sápadva, inogva,
Reszketve, törötten!
Legyőzöm az ádáz,
Az írigy erőket,
Kihívom a sorsot,
Nem rettegem őket.
Harapja a földet
A százkaru bálvány!
Feltűzöm az égre
Az eszmeszivárványt.
Feltűzöm az égre
A szellemi zászlót,
Bámulja az ellen
A messzeviláglót!
Beoltom a szívbe
A végtelen elvét,
És fölszabadítom
Az emberi elmét.
Koldulva kegyelmét
Ne lesse az égnek,
De nézzen erősen
Szemébe a vésznek!
És törjön előre,
Repüljön a napba,
Mindig sebesebben,
Mindig magasabbra!
Kitárom előtte
Az örök erőket,
Semmi se nyügözze
Az égbetörőket!
Fényt szórok a szívbe,
Az eszme világát;
Föltépem a sírok
Kételyteli zárát.
Leszállok a mélybe,
Pokolba leszállok,
Leviszem az üdvöt,
A pompavilágot.
Leszállok a szívbe,
A szív fenekére,
Ragyogjon a lángja,
Ömöljön a vére!
Ömöljön a vérem,
Emésszen a lángja!
Szenvednem is édes
E büszke tusába.
Ne bírja a földet
A szégyen, az átok!
Fölgyújtom a régi,
Rozoga világot.
Eltörlöm a bűnök
Bánatteli poklát,
Szivembe e lángot
Az Istenek olták.