Reszonnanciák: Epilóg
szerző: Nagy Endre
(Szabó Dezső új regénye: Segítség. - Genius-kiadás)
Nagyon szomorú vagyok, tisztelt Szerkesztő úr. Fáj nekem ez a kegyetlen író-mesterség, amely sorstragédiák hajthatatlan végzetével nehezedik az emberre. Ez költi ki a lélekben, e rejtelmes kigyófészekben az igazság ádáz szeretetét. Ez késztette Szabó Dezsőt arra, hogy papírbárdjával oly sommásan taglózzon le köztünk küszködő, tévelygő, de mindenesetre élni akaró embereket és - haj - ez parancsolt rám is, hogy így beszéljek lágyszívű, békeszerető nyárspolgár létemre egy íróról, akinek nemcsak érzékenységét respektálom, hanem nagyrahivatott tehetségét is tisztelem. Egyrészt drukkolok, hogy bárcsak lenne a szavam eléggé hatásos, hogy elvegye kedvét a politikától, e csúnya mesterségtől, mely kontárt csinál a lángészből is; de másrészt drukkolok, hogy bár maradna szavam észrevétlen, nehogy egy szikrányit is kioltson abból a szilaj erőből, amely Szabó Dezsőt egyre nagyobb munkák felé hajtja.