Reszket a bokor, mert…

Reszket a bokor, mert…
szerző: Petőfi Sándor

Pest, 1846. november 20. után

Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem,mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!

Teli van a Duna,
Tán még ki is szalad.
Szivembe is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz, rózsaszálam?
Én ugyan szeretlek,
Apád-anyád nálam
Jobban nem szerethet.

Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van,hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!