Repül az ember

Repül az ember szerző: Móra Ferenc

     Ötven-hatvan esztendővel ezelőtt ez még mese volt. Mikor nyolcvan esztendővel ezelőtt a legnagyobb magyar regényíró, Jókai Mór megírta A jövő század regényét, amelyben már a háborút is repülőgépen vívják, azt mondták az emberek:

- Milyen szépeket tudnak álmodni ezek a költők!

Pedig a repülőgépről már évezredek óta álmodik az emberiség. Talán már az első ember is azt gondolta magában, mikor madarat látott elsiklani a feje fölött: "Milyen jó volna úgy repülni, mint a madár tud."

Már nagyon régi időkben megpróbálták az emberek, hogy szárnyat készítsenek maguknak. Csakhogy mi, emberek nehezek vagyunk arra, hogy szárnnyal repüljünk. Sok súlyos csont van a testünkben, nem úgy, mint a madáréban, amelynek vékony csontjai levegővel vannak tele.

Később az emberek úgy okoskodtak, hogyha a levegőnél könnyebb gázzal megtöltenek egy nagy selyemgömböt, az a gömbre kötött csónakot a benne ülő emberekkel együtt fölemeli a levegőbe. Ez így is történt. Csakhogy a léggömböt nem lehetett kormányozni, s így a szelek játékává lett a levegőben. Sok kísérletező pusztult bele ezekbe a próbálkozásokba, és sok idő elmúlt, míg egy nagyeszű német ember, Zeppelin gróf, egész élete munkájával megszerkesztette az első kormányozható léghajót, amit róla neveztek el zeppelinnek.

A zeppelin úgy úszik a levegőben, mint a hajó a vízben.

Ennél azonban sokkal tökéletesebb a repülőgép. A repülőgép feltalálása nem egy ember érdeme, sok jeles és bátor kísérletező beleadta abba az eszét. Az egyik tökéletesítette a másik munkáját, és végre egy francia mérnök, Blériot (ejtsd: Blérió), az emberek eget csapkodó öröme közt átrepült a tenger fölött, amely elválasztja Angolországot Franciaországtól. Neki már teljesen hatalmában volt a gép, könnyen kormányozhatta. Nagy esemény volt ez az emberiség történetében, az egész világon beszéltek róla, és sokan azt hitték, hogy a repülőgép feltalálása testvérekké teszi a föld népeit, és most már háború se lesz többé a világon.

De csakhamar kitört a világháború, és a repülőgép csak tetőzte a háború borzalmait. Megnagyobbították és meggyorsították a gépeket, gépfegyvereket és kis ágyúkat szereltek rájuk, és szörnyű csatákat vívtak a levegőben.

A háború azonban elmúlt, és a repülőgépekből a békés közlekedés nagyszerű eszközei lettek, amelyek ma már egész Európában, sőt Európa és Amerika között is menetrend szerint járnak, s utasokon kívül postát, leveleket és kisebb csomagokat is visznek. Ma még nem egészen tökéletesek a repülőgépek, nagy viharokkal nem tudnak szembeszállni, s váratlan szélrohamoknak is áldozatul eshetnek. De valószínű, hogy néhány évtized múlva a repülőgépek legyőzik a vonatot, és a közlekedés fő eszközei lesznek. Gyorsabbak a legsebesebb expresszvasútnál is, és nem kell nekik folyókat, hegyeket kerülgetni, mert átrepülnek minden akadály felett. Ezért teszi meg a vasút huszonnégy órás útját a repülőgép hat-hét óra alatt.

A legtöbb ember ma még idegenkedik a repülőgéptől. Álmélkodva néz ugyan fel rá, ha a gépmadár a feje felett berreg, de nem szívesen ül bele. Mint ahogy a dédapáink, akik a postakocsihoz voltak szokva, nem szívesen ültek vonatra, amikor az emberi elme a gőzt fogta igába.

Mire ti öreg emberek lesztek, akkorra a repülőgép a mindennapos közlekedés megszokott eszköze lesz, s talán a gyerekek is repülőgépen járnak már az iskolába. Igaz, hogy a friss deák akkor is többre viszi gyalog, mint a lusta repülőgépen.