Remete (Faludi Ferenc)

Remete szerző: Faludi Ferenc

1.
A kemény kősziklák kietlen kebelében,
Járatlan barlangok elrejtett mély öblében,
  A vadon erdők közt találtam kedvemet,
  És lelkem-kihültig itt töltöm éltemet.
2.
A büszke szin világ sétáljon fris bársonyban,
Egy kevés ronggyal is béérem én azonban.
  Maholnap a kigyók felbontják testemet,
  Az apró férgecskék elosztják bélemet.
3.
Tobzódó torkosok felkészült jó lakási,
A borral töltöző iszákok tombolási
  Nem kisztik torkomat; énnálom édes iz
  Egy marok fűgyökér, egy ital forrásviz.
4.
Ha búba merülek, ha szivem kezd lankadni,
Ébreszt a forgó ég, vigasztalást tud adni,
  Éjjel a csillagok viditják szivemet,
  A hajnal felderül, meghozza kedvemet.
5.
Ha test, vér megindul, háborgat rut ostrommal,
Böjttel sanyargatom, megtöröm ostorommal,
  Tüskébe keverem áruló testemet,
  Igy óltván tüzeit, megmentem lelkemet.
6.
Eltelvén napjaim, nem félek a haláltul,
Elválok örömest ez árnyék rossz világtul,
  Ohajtva járulok tehozzád Istenem!
  Jutalmam, örököm, kincsem és mindenem.
7.
A lelkem öltözik, reméllem fényességbe,
A csontom itt hever, mig társul megyen égbe,
  Egy buzgó gondolat engem itt temete;
  Ha kérded, ki valék: – egy szegény remete!