Rejtelmek

Rejtelmek szerző: Komjáthy Jenő

         I.

Állok az ormon
Naplemenőben:
S valami villan,
Surran előttem.

Valami fénylik,
Lobog a légben;
Valami zajlik,
Zeneg a mélyben.

Valami úgy zeng
Most a magasban;
Valami úgy reng
Mélyen alattam.

Valami titkos,
Ősi igézet...
Az örök örvény
Mélyibe nézek.

Kelnek a fényes
Ködbül az árnyak,
Dicskoszorúba
Vonva a tájat.

Napkoronájuk
Messzire vet fényt -
Látom a holtak
Éteri testét.

Büszke sorokban,
Csillagi arccal
Szállnak a lelkek
Földre le halkal.

Legyetek üdvöz,
Újraszülőim,
Isteni hősök,
Szellemi ősim!

Legyetek áldva,
Tiszta világok,
Gyújtva szivembe
Rokoni lángot!

Lássatok engem
Szomjan elégni,
Törjön az égbe
Bennem az égi!

Fájdalomedzett,
Ittas a naptul,
Bennem az őskéj,
Ősi harag dúl;

Ősszeretettül
Forr, buzog, árad;
Kín csak acéloz,
Emel a bánat.

Üdvre megedzett,
Tiszta a szívem,
Érzem, egy Isten
Lakik e szívben.

Az örök ország
Részese lettem:
Atyai szívvel
Lássatok engem!

S az örök Eszme
Szomja ha túlhajt:
Lássatok engem
Társatokul majd!

         II.

Végtelen örvény
Nyílik előttem;
Zeng az itélet
Mindig erősben.

Ősi titokba
Mélyed a lelkem,
Éled előttem
A lehetetlen.

Nyílnak a sírok,
Él, aki megholt,
Ünnep az élet,
Templom a sírbolt.

Zokog a szikla,
Nevet a rózsa,
Fű, fa, virág tör
Könnybe, mosolyba.

Szólnak az erdő
Hallgatag ági,
Zengenek a kert
Néma virági.

Kéjt csobog édes
Titka a tónak,
Csókjait issza
A lobogónak.

Álmodik égi
Álmot a felhő,
Üde szerelmet
Suttog a szellő.

Harag a tenger
Zordszavu része,
Izzik az élet
Pazar egésze.

Átmelegíti
Mindet az élet,
Lángba borul sok
Méla kisértet.

Mozdul a szellem
Újra a kőben...
Már csoda többé
Nincsen előttem.

Minden, ó, minden
Él, szeret itten!
Részben, egészben
Él a nagy Isten!