Regény (Kaffka Margit)
szerző: Kaffka Margit
Kilencz kis táviró-kisasszony
Oly aggódalmas reggel óta;
Lesik a jelzést: "Semmi, semmi!"
"Ah, jönne bár! Fordulna jóra!"
És illan a percz, száll az óra.
Egy tiszti szolga hozta reggel,
"Válasz fizetve..." ─ a szöveg:
"Ha nem jő hír, hogy megbocsátott
Ma délig; ─ jól van! Nem szeret!
Egy kis golyó... Adieu! Megyek!"
Ah, ─ tízre jár! (A hadnagy úr most
Gyujt káromkodva egy szivarra,
Biztatja bőszen a szakaszt, hogy:
"Át! Jobbra nézz - és indulj balra!")
"─ Tíz óra, hajh!" ─ "Ma délre halva!"
"Besztercze!" ─ "Semmi! gabonaárak!"
"Ez az! - Ujsághírek csupán!"
Az arczuk ég, a szemük könnybe,
Úgy les szorongva mind a hány,
─ Kilencz kis szorgos, szürke lány.
"─ Tíz óra!" (Valaki e perczben
Hölgyére gondol ─ mosolyog.)
─ "Oh, végre!" És megcsuklón, félve,
Mint síró asszony remegése,
Zörren a gép, ─ s kopog, kopog:
─ "Nem haragszom! Rád gondolok!"
A fülledt terem egy sóhajtás,
A zörgő munkazaj pihen...
─ S villanó, ─ fátylas szárnyon szállva
Átcsillan a regény varázsa, ─
Rejtett, szerelmes, idegen ─
Kilencz szegény, jó kis szíven.