Rózsa és Ibolya II.
szerző: Arany János
1852–54
Mese, mese: hadd mesélek.
Hajdanában, hol volt, hol nem,
Vagy valahol, vagy seholsem,
Volt egy szép királyfi, Rózsa,
Gyenge, mint a nyílott rózsa.
Szem nem látott nála szebbet,
Olyat is vagy – vagy se többet;
A nap meg-megállt csudára,
Ráfelejtkezett sugára.
Hát a lyányok – napraforgók,
Véle forgók, rámosolygók!
De neki lyány egy se kellett,
Hagyta mind a fakép mellett.
Járt vadászni minden reggel,
Sok kutyával, nagy sereggel,
Zöld erdőbe, sík mezőre;
Akkor osztán: haj előre!
Nem maradt meg tőle béken
Őz vagy szarvas a vidéken:
Hanem a lyány ő miatta
Ülhetett az istenadta.
Egyszer is vadászni ment –
Rekkenő volt a nagy hőség,
Szomjan égett a mezőség –
Zöld ligetbe’ megpihent.
Barna szikla hűs tövében
Tiszta forrás buzga épen;
Megmerité – – –