Róma születésének évforduló ünnepén
Piros virággal ékesen, április
Látott születni tégedet egykoron.
S a Romulustól vont barázdán
Nézni le zordul a puszta síkra.
S ma, annyi század amikor elsülyedt,
Dicsőn ragyog rád ujra az április.
S a nap s Olaszhon üdvözölnek.
Isteni Flóra te, drága Rómám !
Bár pontifexet s Vesta leányait
Nem látja most már a Capitólium.
S nem húzzák győző hadvezérid'
Hószinü mének a Via Sacrán:
De fórumodnak néma s üres tere
Dicsőbb ma is még százszor akárminél;
Minden, mi művelt, nagy, magasztos,
Római most is a földkeréken.
Oh istenasszony, Róma, köszöntelek !
Ki föl nem ismer, ködbe' csatangol az,
Vagy ott burjánzik vad szivében
Barbar időknek a durva gazza.
Oh «Salve, Roma!» Nézve a fórumod
Bús omladékit, könny lepi el szemem.
S imádom multad nyomdokát is,
Égi, malasztos anyám, hazám te !
Te tetted azt, hogy mint ez Itália
Polgára és mint dalnoka élhetek.
Te nyomtad szellemed' a földre
S adtad e honnak a büszke dicsfényt.
Elédbe járul mostan Itália,
Egységesítve, szabadon általad,
És ráborulva kebeledre,
Sas-szemeidbe meríti lelkét.
S a büszke dombról íme te hallgatag
Nagy fórumodra nyújtod a karjaid,
Lányodnak, aki szabadítod,
Iveid, oszlopaid mutatva,
Mik nem királyi diadal-ünnepet
Várnak manapság s caesari díszkocsit,
Amely mögött bilincsre verten
Háború foglyai lépegetnek,
Hanem olasz nép győzelem-ünnepét
Sötét időkön, fekete szörnyeken,
Miktől igazságod- s derűddel
Megszabadítod a népek árját.
Itália, Róma! Aznap a fórumon
Majd békeségnek csendül a himnusa,
S a menny határtalan azúrját
«Glória! Glória !» zengi végig!