Rímek (Friedrich Nitzsche)

Rímek szerző: Friedrich Nietzsche, fordító: Kosztolányi Dezső

Rettenthetetlenül
 
Akárhol állasz, mélyen áss!
Ott lenn a forrás bujdokol!
Hadd sápítson a nyavalyás:
"Jaj, ott van a ─ pokol!"
 
Keskeny lelkek
 
A keskeny lélek undorit:
nincs benne jó, rossz is alig.
 
Táncosoknak
 
A sima jég
csodás vidék
annak, ki tud táncolni még.
 
Az erős jelszava
 
Ne kérj! Mint nyarvogó picinykék!
Végy, erre kérlek, végy te mindég!
 
Boldogságom
 
Mióta már unok keresni,
csupán találni hősi tornán.
Egy szélnek kellett nékem esni
s minden széllel fut a vitorlám.
 
Rejtvény
 
Íme a rejtvény, mit jelenthet ez:
"Nő föltalál, a férfi fölfedez."

Lábbal írni

Nem kézzel írok általában,
sok dolgomat lábammal írom.
Bátran, keményen fut a lábam
előttem a mezőn, papíron.
 
Ecce homo
 
Már tudom, ki volt az ősöm!
Mint szilaj láng kergetőzöm,
izzom, önmagam iszom.
Fény lesz, amit én útba ejtek,
pörnye, amit ott felejtek:
láng vagyok én, láng bizony!
 
Vigasztalás
 
A hírre vágysz, a hírre törsz?
Hát jól hegyezd füled:
olykor felesleges különc
a becsület!
 
Fölfelé
 
"Hogyan jutok majd föl a hegyre?"
Mit kérdezed, csak föl-föl egyre.
 
A fáradt véleménye
 
Átkozza a napot, ki fáradt.
A fába mit szeret? Az árnyat.
 
Férfi és nő
 
"Rabold el a nőt, hogyha akarod!"
A férfi így; nő nem rabol, de lop.