Rímek, pélaszók, szelíd xéniák
Az emberek közt élve, meglásd
Hogy sohasem kimélik egymást.
---
Ha komolyat tréfálva mondok,
Az igazságon mit se rontok -
S ha komoly szóval néha játszom,
Nem lettem más - csak annak látszom.
---
A szót ne erőltesd... Ha kedvez az óra,
Önként nyilik ajkad az igazi szóra.
---
Akarsz kényelmes életet?
Legyen mindenkor két zsebed.
Egyikből venni kell,
Másikba tenni kell;
Okos király országokat
Boldoggá tesz s kifosztogat.
---
Feledve a múlt csarnokában
Lappang a remek évekig.
Ne félj! Későbben vagy korábban
Majd fölfedik és élvezik.
---
Koszorú-kötésnek
Nem nehéz a titka;
De a fej hozzá,
Az ritka.
---
Ahoz, hogy plánta nőjjön nagyra,
Az irányt a kertész megadja.
De ahogy ember nagyra mehet,
Ahoz legtöbbet maga tehet.
*
De itt is legtöbb hasznot az hoz,
Ha nem tapadsz csak tenmagadhoz.
Vedd mintaképnek a legjobbat:
Ha téveszt néha, mindig oktat.
---
A ténta bölcs egy oktató,
De nem mindég helyén való.
Ha írsz vele, tán gyöngyöt adsz...
Ha ontod, azt mondják: Malacz!
---
Ki nem fér ágyába,
Meghűl a lába.
---
Az arczán látható legott
Ha asszony jó urat kapott.
---
Ismertem furcsa férjet,
Nem példa nélküli.
Megveri feleségét,
Aztán megfésüli.
---
Nem gyötrene engem
Olyan szörnyen semmi,
Mint fönn az édenben
Egymagamra lenni.
---
Inkább farkasnak korbácsot,
Mint ősz hajnak ifju gáncsot.
---
Ezer legyet vertem este agyon.
És még is egy felköltött hajnalon.
---
Az volna dicső, ha kitalálnák végül,
Hogy égjen a gyertya koppantó nélkül.
---
Bolond az, ki esküt teszen:
Ebből az ételből sohasem eszem.
---
Öltöztess föl egy rudat,
Mindjárt kisasszonyt mutat.
---
Ha aluszom, magamnak pihenek.
Ha dolgozom, nem tudom, hogy kinek?
---
Nagy szivem keserve,
Meg vagyok én verve:
Álmaim nem teljesűlnek,
Eszméim nem sikerűlnek.
---
Helybehagytam, belényugodtam -
De szemeimben a köny ott van.
---
Ki abbahagyta, mihez értett
S olyant, mit nem bír, megkisérlett,
Azt nem csudálom én
Ha tönkre mén.
---
Csak egy van, el nem tűrhető:
A szakadatlan szép idő.
---
Holtnak mit ér a tömjénfüst?
Míg élt, azt mondtad mindég: Üsd!
---
Utókor, jól ismerlek téged.
Kinek is állítsz ércz-emléket?
Nem a nagynak!
Csak magadnak.
---
A sok szakács elsózza a levest,
A sok cseléd mind ácsorog csak.
És a világ, nem mondom örömest;
Kórháza - beteg orvosoknak.
---
Bármily nehéz a gondod,
A remény nincs kiirtva.
Ha már az ég beomlott,
Fölszáll még egy pacsirta.
---
Az teljes életére koldúl,
Ki kárt vallott s szégyent azontúl.
---
Akárki légy - egy elől nincsen mentség:
Egy végső napot érsz s egy utolsó szerencsét.
---
Mit a nemes vét ellened,
Ne vedd föl, hanem húnyj szemet.
Adóskönyvébe írja ő,
És nem lesz hanyag fizető.
---
Ki szerencséjének kovácsa,
Aranynyal ér föl kalapácsa.
---
Ne haragudj' az ifju csemetékre -
Becsüld az ifjat és ne köss bele
Természet-nagymamának mért ne
Lehessen néha bolond ötlete?
---
Kifejletlen korunkban
Mi álltunk mindig utban.
Most meg mi mondjuk: Pfuj!
Mindenre, a mi új.
---
A szemtelenség is eltűrhető.
Hogy hogy? A gyermeknél, mert övék a jövő.
---
Szivárvány a szép költemény
Nem kél, csak felhők hátterén.
A költő víg vagy szomorú,
De eleme a mélabú.
---
Nem hatsz a népre? Mind oly tompa?
Fékezd e dűht.
A kő, mocsárba dobva,
Nem vet gyürűt.
---
Nem haragszom én a népre:
Csak dorongot adj kezébe.
Míg dorongol, nagyszerű.
Csak, ha ítél, együgyű.
---
Ki a legdühösb biró,
A ki nékem rontott?
Hát - a dilettans iró,
Ki az írásról lemondott.
---
Én? Önző? Még tán el is hinnék!
Egy önző van csak: az irigység.
Bár mily külön uton megyek,
Irígységen nem értetek.
---
Hogy mi jó van
Cseresznyében és bogyóban,
Csak kettő mondhatja meg:
A veréb és a kis gyerek.
---
A jót, mit néha tettem,
Azt régen elfeledtem.
De azt a pár hibát
Megérzem életemen át.
---
Divide et impera! - Jeles.
De jobb: Egyesíts és vezess.
---
Ha egyszer rászedtél, barátom,
És észreveszem, megbocsátom.
De ha megmondod, szemtől-szembe',
El nem felejtem életembe'.
---
Mi vitte előre azt a kontárt?
Kis ujjakon járt.
---
A példaszóból a nép beszél,
De csak annak, a ki köztük él.
---
Mért bánt úgy némely írásfajta?
Egykor magam is kaptam rajta.
De ha gubóba fonódik a hernyó,
A zöld levél már néki nem jó.
---
Egy törvényt érts meg,
És ne sértsd meg;
Ez furcsa kor:
Nem szív kell néki, csak modor.
*
Illan a jó:
A modor kézzel fogható.
---
Hogy kedvez a szerencse,
Mi hasznát látja Pál?
Ha főtten esik a lencse,
Ő nála nincs kanál.
---
Ez a világ nem darakása,
Azért ne tátsd a szájadat.
Kemény falat nem egy akad
S kinek nincs foga, harapásra,
Az megfulad.
---
Mért szidod az üveget, hogy görbe?
Ne nézz olyan csúnyán a tükörbe!
---
A tenger szája habbal teli.
De azért a földet el nem nyeli.
---
Míg süt a nap, mozdúljatok,
Mert jön az éj, hol senki sem mozog.
---
Ne formáld a földet, meg van az formálva.
Mindent meggondolt a teremtés királya.
Koczkád el van vetve, kövesd, mire mutat,
Pályád meg van kezdve, csak te járd az utat.
Nem változtat azon sem aggság, se bánat,
Arra való csak: hogy sodrodból kirángat.
---
Ha panaszkodik a szegény:
Hogy hagyd, számára nincs remény -
Még mindig üdvhozó
Egy enyhe szó.
---
Panaszlod, hogy van ellenséged.
Hogy is legyen barátod néked,
Kinek, hogy ő ilyen s te más,
Örökös lelki furdalás?
---
Kél a nagy ember, mint a gomba, -
Jó, jó. - És hetykék! - Az se sért.
Tőlem ki-ki lehet goromba,
De csak is abban, mihez ért.
---
Oh ég, hogy érdemeltük ezt?
Az ökörszem is énekelni kezd!
---
Ellent ne mondj! Csak mind halálig
Hallgass, ha bolond prédikál.
Tudós is tudatlanná válik,
Ha tudatlannal szóba áll.
---
Sohase űlj tanácsot,
A jótét hova foly.
Dobd vízbe a kalácsod',
Megeszik valahol.
---
Mért jut a tétlen kéznek épen
Mind az a drága jó? -
Ha a jobb nem diszítné szépen,
A bal mire való?
---
A kelést; ha megszúrod
Nyilik s gyógyúl a seb:
A sz..., ha túrod.
Csak b.........
*
De erőszakkal gyúrhatod,
Hogy testet nyer meg alakot.
S mi lesz akkor? Izé...
Európai nyelven: Pisé.
---
Mint tenger dúl a szenvedély, de végűl
A földön rést sohsem hasít,
Ám partra veti örök nyereségűl
A költészet szép gyöngyeit.
---
«Külön jársz! Ez sokakat sért
S nem is épen bölcs dolog.» -
Nem írok én néktek tapsért,
Hanem hogy tanúljatok!
---
«Barátot bántsz meg ellenséget
Egyszerre! Ez nem bölcs dolog!»
Mit bánom ezt a nemzedéket?
Az unokákra gondolok.
---
Minden öreg ember Lear király.
A ki fegyvertársa volt,
Azt elvitte a halál.
A ki él, az néki holt,
Más vonzalmat s kapcsokat talál.
Az ifjúság meg magának él,
S nincsen abban értelem,
Ha az aggkor így beszél:
Jer és öregedj velem.
---
Ne kérkedj' bölcseséggel,
Jobb volna néked a szerénység.
Ifjú hibáid' alig követéd el,
Már új hibákba ejt a vénség.
---
Tűrd szívesen, ha az ifjú fecseg:
Mi új, az cseng. Mi régi, az recseg.
---
A vén bolonddal már ki gondol?
Mind olyan gomb, mely már nem gombol.
---
Beh furcsa különcz ez az emberiség!
Hiába vagy okos, hiába derék.
Puhúlj, légy nulla! - Ez nékik elég.
---
Nagy hírt hajhászva ne keress,
Kivált, ha alkonyúl már életed.
Csak légy egy századig hires,
S már alig lesz, ki emleget.
---
Nem kell nekem a nyavalyás portéka.
Gyógyúlj, aztán danolj, poéta!
---
Hogy mit beszél a szomszéd,
Eszemben nem forog.
Csak magammal egy volnék!
De hát ketten vagyok.
Minden cselekedetbe
Egy «itt» vagy «ott» vegyűl,
Az egyik elsietne,
Míg a másik leűl.
*
Ezen is egyre-másra
Segíteni lehet:
A tiszta fölfogásra
Jön bátor, fürge tett.
S ha el fogod szalasztni
A czélt véletlenűl,
Fogadd hálával azt, mi
Váratlan sikerűl.
---
A tömegben egy hibát leltem:
Hogy mihelyt kutya van a kertben,
Segédűl hív legott
Csalót vagy zsarnokot.
---
Nem nagy baj, ha butát beszélnek,[53]
S ha írnak is butát sokat.
Nem hal bele se test, se lélek,
Minden a régiben marad,
De hogy megtestesítve nézzék,
Mi félszeg, sokkal bajosabb,
Mert hol az észszel küzd az érzék,
Az ész a rab.
*
Kidobtam hát az országútra
A sokfejű bálványokat,
Pusztúljon Visnu, Bráma, Putra
Játszék, mint Klischnigg, majmokat.
Most rámijesztne Nilus felől
Még kutyafejű Isten is.
Eredjetek már szemem elől,
Szent Osyris és szent Izis!
---
A kommentálás szép dolog,
Én attól sohse fázom:
Mit ki nem magyarázhatok,
Azt belemagyarázom.
---
«Eszedben halhatatlanság jár;
Ha hiszesz benne, add okát már.»
Főok, hogy senki se
Bír élni nélküle.
---
Ha napszerű nem volna már a szem,
Nem látná meg a napot sohasem.
S ha nem lappangna bennünk égi szikra
Az isteni szép sohsem boldogitna.
---
Jól jársz, ha idején kívánsz
Egy csöndes fészket menhelyűl.
A zöldben addig jó a táncz,
A míg Fortúna hegedűl.
---
«Sohse felelsz ellenidnek,
Kik úgy megmartak?»
- Hát te szeretsz oly útra lépni,
Mit tele.......?
---
A varjat; mely környez,
Ne szidd káromkodván.
Mért is lettél rézgomb
Fönn a falu tornyán?
---
A rosszat csak magasztald bátran,
A siker biztos, bére nagy.
Felűl uszol a pocsolyádban
S a kontárok védszentje vagy.
*
De a jót szidni - csak kisértsd meg,
Egy darabig tűrik a csínyt.
De majd ha egyszer észre tértek,
Fölrúgnak érdemed szerint!
---
Mind e kutyát és bitangot
Elintézi más bitang.
Sohse bánd a kutyahangot,
Míg munkára hív harang.
---
A tiszta rím, barátaim,
Tetszést méltán arat,
De becsesebb, mint tiszta rím,
A tiszta gondolat.
---
Mért lettem royalista?
Az oka tiszta.
Mint költő úntam mind, mi korlát,
Szélnek eresztém a vitorlát.
Mit tettem, egymagam tevém meg,
Nem volt, kitől tanácsot kérjek,
Az öreg Fritzet követém:
Annak se kellett vélemény.
---
«Mesterhez soha sem fordúltam,
Szégyennek tartanám.
Én mindent magamtól tanúltam.» -
No, meg is látszik ám.
---
A hogy szeretnek
S gyűlölnek a nők,
Abban lehetnek
Mesterek ők.
De vélemény ha
Nőbe' vagyon,
Az bizony néha
Furcsa nagyon.