Rémes percek
| Rémes percek szerző: Karinthy Frigyes |
A falon keresztül a következő beszélgetést hallgattam végig a mellettem levő lakásból. Két hang volt, egy férfi meg egy női, úgy látszik, az a fiatal házaspár, akik néhány hete esküdtek meg, és jöttek ide, és úgy untattak a turbékolásukkal.
FÉRFI. Na, itt van, édes muncikám, ugye, milyen mulatságos, most vettem két hatosért.
NŐ. Mi ez, hisz ennek semmi értelme.
FÉRFI. Dehogynem, cuncus, nézz ide, ugye, itt van a minta, most ezeket kidobom az asztalra - hupp! és most, látod, ezt ideteszem, ezt meg ide, és ennek ki kell jönni mostan, látod, arancus.
NŐ. Na, és ennek ki kell jönni?
FÉRFI. Persze, látod, mindjárt ki is jön... csak ezt ideteszem... nem, ezt nem ide kell tenni... hanem ezt.
NŐ. Így nem jó.
FÉRFI. Dehogynem, csak a másik szögletével.
NŐ. Áh, így nem viszed semmire, nem jó.
FÉRFI. Dehogynem, csak a másik szögletével, gyémántocskám.
NŐ. Ah, így nem viszed semmire, nem jó.
FÉRFI. Édes fiam, csak hagyjál, mindjárt megmutatom.
NŐ. Na... na!... most jó, de nem! ezt ne ide tedd!... hanem ide, akkor mindjárt meglesz.
FÉRFI. Dehogy!... jaj, kedves, ne zavarj össze, hisz előbb is így próbáltam, és nem jött ki semmi. Hagyjál egy kicsit.
NŐ. Hát persze, nem is így, te buta, hogy csak így kapkodsz, nem ezt a követ gondoltam ide, hanem ezt.
FÉRFI. Na, kedves barátom, akkor aztán igazán semmi se lesz belőle, ha belekapkodsz, és belebeszélsz, akkor aztán igazán elfelejtem, hogy hogy akartam csinálni. Nem tudsz várni egy percet, édesem, anélkül, hogy a kis szájadat mozgatnád és nyúlkálnál?
NŐ. Na jó, várok egy percig, csak hogy bebizonyítsam, hogy milyen szamár vagy, és hogy magad is rájöjj, hogy milyen egy ló vagy, mikor így akarod megcsinálni, azzal a szögletessel felül, mikor a vak is látja, hogy annak oldalt kell lenni.
FÉRFI. Oldalt kell lenni, te szerencsétlen, hát nézd, mi jön ki, ha oldalt teszem - na! most már, remélem, begyógyul a szájad egy kicsit, és most már békében hagysz, és elismered, hogy halvány sejtelmed sincs róla, hogy kell ezt megcsinálni.
NŐ. Valahogy meg kell csinálni, de így nem, ahogy te csinálod.
FÉRFI. Nem, hát hogyan?
NŐ. Ha nem erőszakoskodnál és gorombáskodnál, egy fél perc alatt kész volnék.
FÉRFI. Úgy? Szóval, amit én egy fél óra alatt nem tudok megcsinálni, azt te egy fél perc alatt megcsinálod. Szóval, én egy marha vagyok. Szóval, én barom vagyok. Hát, kérlek szépen. Hát, tessék. Hát, csináld meg. De ha nem csinálod meg, akkor...
NŐ. Csak add ide, igenis, majd, én...
FÉRFI. Tessék. Nem szólok egy szót se. Egyelőre nem szólok egy szót se - egész nyugodt vagyok. De ha egy fél perc alatt nem csinálod meg... akkor... elfúlva akkor...
NŐ. Na!! Azért nem kell csípni, kedves barátom!
FÉRFI. Én nem csíptelek, én odaadtam neked, hogy csináld meg.
NŐ. Hát meg is csinálom, te... te... te undok. Nézz ide... így kell kezdeni... nem úgy, ahogy te...
FÉRFI. Csak tessék, tessék. Figyelek. Nem szólok semmit. Figyelek. Csak számítom az időt. Nem kukorékolok bele, mint te nekem.
NŐ diadallal. Na - mindjárt meglesz...
FÉRFI. Hogyne - mindjárt. Ordítva. És ezt hová rakod?
NŐ. Ezt?... Ezt ide.
FÉRFI. Úgy?... És most kijött? Hát ez mi?
NŐ. Ja... akkor másképp... de meglesz! Ezt ide...
FÉRFI. Na...! na!... Kétségbeesetten. Oda... Nem oda... Jézus Máriám... ilyen Tajtékozva. Ilyen ökör legyen valaki... most már majdnem megvolt... és elrontja!... Ide!... ide!... oda!...
NŐ. Ha belenyúlsz, akkor nem tudom...
FÉRFI. De nem tudom nézni, hogy nem veszed észre... Ide kell ezt...
NŐ. Kitépted a kezemből? Eridj innen, mert...
FÉRFI hörögve. Te, menj innen, mert...
NŐ sírva. Üthetsz! Nem engedem el!
FÉRFI. Ne... nem en... en... geded... el...
NŐ sírva. Nem!!... Nem!!... Én akarom megcsinálni... már jó volt...
FÉRFI bőgve. Engedd el... ide... ide kell tenni... engedd el!
NŐ sikítva. Jézus Mária!... segítség!... kés van nála!
ÉN kirohanok a folyosóra, betöröm az ajtót, közéjük vetem magam. Az Istenért!...
NŐ ájultan összeesik.
ÉN. De hát miről van szó?
FÉRFI hangtalanul mutat az asztalra, aztán ő is összeesik, idegsokkban.
ÉN az asztalhoz ugrom. Néhány piros kövecske fekszik az asztalon, mellette egy skatulya, rajta felírás: "Picco, türelemjáték."