Rákos

A Wikiforrásból
Rákos
szerző: Kölcsey Ferenc
Cseke, 1821. október

Rákos, bolyongék partjaidon, s vized
Hullámit ittam s keblem emelkedett,
     Könny forrt szememben, s érzeményim
          Szívem alatt tüzesedve vívtak!

Körűlem érzém egykori hőseink
Árnyékainak gyönge fuvallatit,
     Az égi szellem fürteim közt,
          S arcom előtt suhogott csapongván.

Hajh, látom őket sátoraik közűl
A népesűlő térre tolongani,
     Buzgó kebelt látok hazámért,
          S lángszemeket dagadó könyekkel!

"Fegyverre, jőn az ellen erős hada."
S ím villog a kard, s tárogató riad,
     A büszke ló szökdell, nyihog, fúv,
          A lovag űl diadalmi tűzzel.

És nem kerűlnek mély sebeket s halált,
Ki halni tud, nincs járom erős nyakán,
     Néked, tenéked szent szabadság
          Áldozik a nemesen kifolyt vér!

Magozz fel, ó vér, puszta mezőnk fölett,
S teremj magodból szép csemetét nékünk!
     Ah, szélveszek közt nyert honunkat
          Rút puhaság özönébe fojtjuk!

Habzik borunk a tág kehely öble közt,
Tolongva zúgunk táncpaloták felé,
     S förtéztetett lyány karja közzé
          Szórja vadúl erejét az ifjú.

Romlasz magyar nép, romladozol hazám,
És lassan őrlő féreg emészt belől,
     Ha fog kigyúlni magzatidnak
          Szűk kebelökben az égi szikra?