Ugrás a tartalomhoz

Prológus a „Szatmári pasztellképek” c. ciklus-tervezethez

A Wikiforrásból
Prológus a "Szatmári pasztellképek" c. ciklus-tervezethez
szerző: Dsida Jenő


Szülővárosom ködös, kicsi képe,
mit száz vonással örökít a kréta,
kacagtatott és megríkatott néha
és odasimult szívem közepébe.

Fölötte táncol könnyesarcú, halk búm,
ismeretségek cigánymuzsikája...
Most, hogy magosból tekintek le rája,
olyan, mint egy szent, színesképű album.

... Óh, nem most festem, rajzolom a képet,
ennek a drága, tündérkertben tépett
virágcsokornak üde ragyogását.

Most csak hímezem, mint egy finom asszony,
bekeretezem, s a falra akasztom,
hogy szeretettel mások is meglássák.