Próféta

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Próféta
szerző: Rainer Maria Rilke, fordító: Kosztolányi Dezső
Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 5. szám

Tág szemében óriási arcok
s az itélet tűzcsóvája, vak
tombolása, mely pusztítva harsog, -
a szemöldök ívei viharzók
és busák. A mellében vihar-szók
ágaskodnak, újra csak szavak,

nem övéi (mert a szava félszeg
és szelíd, ha megfedd valakit)
más szavak: kövek, kemény vasércek,
melyeket mint vulkán alakit,

hogy a szája kráteréből bomlott
átkokat okádjon szüntelen;
míg a homloka, mint kutyahomlok
vinni vágyik engedelmesen,

mit az Ura elvesz homlokárul,
Ő, az Úr, kit annyi sok farag
és nem látja, mely neki kitárul,
mélységét, mert mélye: a harag.