Piszkos Fred közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)/Tizennegyedik fejezet
szerző: Rejtő Jenő
Tizennegyedik fejezet
[szerkesztés]Amikor Theo magához tért, egy kanapén feküdt a hotel halljában, ahol lakott.
- Jobban van? - kérdezte a hölgy mellette.
- Igen... - felelte bágyadtan Theo. A fiatalembernek zúgott a feje, különben jól volt.
- Köszönöm önnek...
- Csak azt ne!... Hol a kísérője? - kérdezte gyorsan, mivel emlékezett a cingárra, kit eltemetett egy szédületes pofon röppályája végén a láda.
- Izé... Szanatóriumban... Különben Lilian Hiller vagyok.
Megnézte alaposan a nőt. Csinos! Hű, de csinos!
- Theobald Lincoln.
Lilian Hiller szeme kerekre nyílt az őszinte csodálattól.
- A nagy felfedező?
- Tessék?! - kérdezte riadtan Mr. Theo.
- Ön az, aki Gustav Bahrt felkutatja?! - folytatta hévvel. - Óh, én úgy csodálom ezért!
- Kisasszony, ön ugrat engem, és ezt nem szeretem. Jól tudja, hogy nincsen semmi merész abban, amit teszek; kényelmes utazgatásról van szó mindössze, némi blöffel egybekötve.
Lilian Hiller szeme kissé csodálkozva tágra nyílt.
- Érdekes - szólt csendesebben és talán kissé csalódottan is. - Azt hittem, hogy ön egy hiú mamlasz.
- Miért?... - hüledezett Theo.
- Gondoltam...
Távolabb, a portánál, egy mentősapkás, bőrkamásnis úr idegesen érdeklődött, hogy hazatért-e Mr. Theo.
- Halló! - kiáltotta a milliomos, mert felismerte a fregattfőhadnagyot és sejtelme sem volt, hogy ez egyben a horogütés gazdája is, amitől ő elájult. De Fülig Jimmy kissé oldalt pillantott, mintha nem látná Mr. Theót, és sietve elbicegett. Megüthette a lábát valahol.
Lilian sápadt lett, amint felismerte bérencét.
- Ki... ki volt ez? - kérdezte riadtan. - Ismeri?
- De mennyire! Első tiszt a Stanley Up To Date-en! Mi baja?
- Semmi, csak meleg van kissé...
- Mulatságos és remek fickó a Fülig Jimmy... Ugye nem is látszik, hogy milyen erős?
- De látszik - mondta a nő, és Mr. Theo kék szemealjára pillantott. Rém kínos felfedezés volt ez... És kissé halomra döntötte a terveit. - Jöjjön a bárba. Szeretnék egy pohár pezsgőt.
Pezsgő. Finom, halk muzsika. Épp egy tangót játszanak... „Oh, ha még egyszer elmehetnék Hawaiiba...”, énekli édeskés vággyal egy kövér dobos, mintha nem itt volna éppen. Theo valahogy még komolyabban érzi, mint annak idején Charlotte Dusannál, hogy ez a nő megdöbbentően kedves. Liliannak is csillog a szeme. Érdekes! Mintha az lenne a tekintetében, hogy „nem ilyennek képzeltem”.
- Nem volna kedve velem jönni a Stanley Up To Date-en?... Elkísérne az útra, mint vendég?
- Nem... Sajnos nem... - szólt a nő nagyon szomorúan. - Tegnap kellett volna mondania.
Egy elhízott, lágy hangú dobos sírja a tölcsérbe:
„A szívemet Hawaiiba küldöm, minden szerdán délután, Ne küldje vissza még, könyörgöm, és gondoljon csendbe néha rám... Elringat majd a vad szenvedély... Ha jő az éj... Gyere, ne félj...”
És a lefojtott trombita játssza egymagában, és kettyen a bordó fény kapcsolója, suhognak a ruhák, koppannak a cipők...
- Mi történt tegnap óta? - kérdezi Theo.
- Magam sem tudom pontosan. De sajnos, nem mehetek el a Stanley Up To Date-tel.
„Amelynek első tisztje felismer és leleplezi, hogy én béreltem a támadókat” - tette hozzá magában.
...Azután kisétáltak a tangószövegírók paradicsomába, a Hawaii-sziget éjszakája várta őket... És hiába, nem üres szó a sok vers, amit zsongnak és bongnak a dzsessz-zenekarok erről a Hawaii-ról. Mégiscsak különösen bamba szépségű látvány itt, ez a párák között püffedt hold, amint tömött fényudvarának izzásában szinte serceg. És a pálmák megzördülnek itt is, ott is, kíváncsian kibukkanó majomfejektől... Az ég olyan, mintha egy rakéta a robbanás pillanatában megdermedt volna és sziporkái mozdulatlanul fénylenének...
- Kár, hogy nem tegnap találkoztunk - mondja a nő és sóhajt.
- Mi történt tegnap óta? - kérdezi Theo, és megfogja a kezét. - Talán szerelmes lett valakibe?!
- Sajnos igen... - felelte szomorúan.
Theo ettől nagyon szerencsétlen lett, holott a nő éppen úgy értette, hogy őbelé lett szerelmes.
Ilyesmi még Hawaiiban is lehetséges, egy tündöklő nyári éjszakán, amikor holdfény rezeg a fán... És madár dalolgat a csacska lombnak, ha leszáll az éj. (Gyere, ne félj.)
Micsoda ostoba szövegek!...
És tudj’ Isten... Beszélhetnek a nagyképűek: van bennük valami... Hiába!