Piros kályhám lángja

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Piros kályhám lángja
szerző: Po Csü-ji, fordító: Kosztolányi Dezső

Tavaszi nap ez, már az ötödik.
A táj kies színekbe öltözik.
A nap fehér derűt ígér nekünk,
lenn fellegek kék-szürke fürtje csüng.
Utolsó jégcsapunk gyémántszilánk,
új tőn bíbor bimbó, mint égi láng.
Nyájas vidámság zsong köröskörül,
tavasz van és mindenki úgy örül.
Ezer virág a hátsóudvaron,
künn az eresznél napfény, nyugalom.
De megsajog szívem mégis, mivel
piros kályhám lángjától válni kell.