Pinczémben
| Pinczémben szerző: Szemere Miklós |
Dulce mihi est furere!
Rajta fiúk! halljátok-e
Mit mond Horatius apánk?
„Igyatok!” igy parancsol ránk;
Igyunk hát! Künn sötét az éj,
Csillagra most hiába vár:
A mennyről mind hozzánk szökött,
Tüzes csillag minden pohár.
Coecubam tu bibes uvam!
Tolcsvai bort isztok komám!
Itt a pinczék, kiki lássa,
Temetőben vannak ásva,
Mellyben most víg dalunk zeneg:
Pinczém sírok közt domborúl,
Itt hordók, amott koporsók,
Öröm és bú összeborúl.
Hic angulus mihi ridet!
E zug boldogít engemet,
E zug fiúk! ha meghalok,
Engem ide kaparjatok!
De mit fecsegek! messze még
Messze tőlünk még a halál,
Igyunk igyunk! a mélyben itt,
A föld alatt, ránk nem talál.
Nec dulces amores sperne!
Hej ha nyájas kéjtől verne
Holtig a sziv! s komoly aggság
Helyett örök víg ifjuság!
Mi az élet öröme? bor!
Édes, tüzes, gyorsan fogyó,
Kisded öröm: egy-egy borcsepp,
A nagy öröm: telt csobolyó.
Linquenda tellus et uxor!
Mi végsorsunk? halotti tor!
Válnunk kell a jó baráttól,
S a sirató leánykától.
Eh élünk még víg czimborák!
Fel a pohárt! fel a pohárt!
Éljen a szép lyány, tüzes ló,
Az édes bor, s a hű barát!
Reditum Parcae rupere!
Vissza nem tér lakhelyére
Többé a holt, más gazdára
Süt góczának nyájas lángja!
Szeretője más ölében;
Barátja is elfeledi;
Hű ebe az, a mi ollykor
Benőtt sirját felkeresi.
Absumet dignior haeres!
E pinczének ura ki lesz
Egykoron majd?! száz év mulva
Kik isznak itt öröm búra?!
Ha fognak e gondolni ránk?!
Ajkukról e dal ha zeng-e?
Édes multon, kétes jövőn
Teli szivök ha mereng-e?!
Plus nimio ne doleas!
De mit ér e buslakodás!
A bohóé: gond és sohaj!
A bölcsé: az öröm, kaczaj!
Mienk a vig jelen fiúk!
Még egy pohárt, még egy pohárt!
Éljen újra: a legszebb lyány,
A legjobb bor, leghűbb barát!