Pharsalia (részlet)
...Erre barátai fölfogják a rogyó daliát már,
záporosan dõl a vér, nem mint a kicsinyke sebekbõl,
nagy patakokba bugyog, hiszen ontja a megszakadó ér.
és az az ár, amelyen kanyarogva cikázik az élet,
mostan a vízbe fagyott. Elesett sohasem ment
innen el ily nagy uton. Hidegült már törzse szegénynek,
ámde, hol a dagadó zsigerek pihegése parázslik,
ottan a végzet is állt, akadozva haladt a tüdõben,
Majd a szivébe rohant s tusakodva a földre teperte...